Narancscsíkos!

Ez a kés kb három hónapja fogant meg fejembe, és akkor gyorsan ki is kanyarítottam egy kikovácsolt csapágykéregből, majd lehőkezeltettem, felpolíroztam és azóta pihent a kupiba, mert megtört a lendület. Ugyanis szó szerint úgy kellett megálmodnom, hogy hogyan nem fog megolvadni a műanyag, két sárgaréz között csiszolás közben. De rájöttem! Először is szinte pontosra nagyoltam mind a három réz darabot, hogy minimálisat kelljen csiszolnom a végén, másodszor pedig raktam melléjük micartát höszigetelés céljából, ami design szempontból sem elhanyagolható. A markolat végére befejezés képpen agancsot terveztem, de egy íjkészítő barátomtól ismét kaptam szebbnél szebb trópusi fákat, így zebránó lett helyette. Aztán következett a ragasztás, csiszolás. A tokot marhabőrből készítettem, amit megfordítottam, így a hús oldala a színe. Története nincs a késnek, de elkészítettem 2014-ben az első késemet, és annyira kikapcsoltam barkácsolás közben, hogy el is feledkeztem milyen beteg is vagyok a szilveszteri buli után.