Diamond!

Maradt egy darab 6 mm-es, kovácsolt csapágykèrgem. Először úgy gondoltam ebből nem jön ki egy kés. Viszont kidobni se akartam, mert ugye semmit nem dobok ki (ezért lep el a sok kacat ). Na de addig rajzoltam, míg ki nem tudtam hozni belőle ezt a vasat. Nem voltak konkrét terveim, ez amolyan hirtelen késnek indult, de már a kontúrozás közben elhatároztam, úgy készítem,mintha ékszer lenne. A baknit bronzból faragtam ki, a markolat pedig csiszolt agancs. Az egészet egy koronggal políroztam, hogy az agancsnak a pólusaiba üljön bele a fekete paszta. Nekem bejön ez az antikolt hatás. Mindig próbálgatok valami újat, most a bakni gravírozását találtam ki. Nem tökéletes, de szerintem jól mutat. Két dologra viszont rá kellett, hogy ébredjek a nagy melóba. Az egyik, a penge épphogy csak a legális méret, ezáltal a kés nem is olyan kicsi.(persze mihez képest) A másik pedig, hogy nagyon kézbeillő, jó fogású kés lett, és még a kisujjam se lóg le.( persze nincs egy hatalmas kezem, és ezt mindig észbe kell tartanom, amikor másnak készítek kést) Mostanába rájöttem, hogy a tok kinézete, majdnem olyan fontos, mint a kés kinézete. Ezért láthattátok, hogy az újabb késeimhez, már komolyabb tokokat is készítek. Na itt se tettem másként. Próbáltam formában, színben, megjelenésben a késhez harmonizáló tokot készíteni. Na meg nem utolsó sorban, a sok agancs maradékot (amit már markolatnak nem tudok felhasználni, de sajnálom kidobni) így tudom hasznosítani. Kapott ez is egy darabot, aminek a közepén egy csíkot bemartam, majd a bört belehelyeztem, és így vartam körbe. Az élvédőnél kézzel vartam össze, és már csúszhatott is bele a kis kés.