Nyúzó, a nyüzüge!

Sok kést láttam már az életembe, sőt szinte biztos voltam benne, hogy nagyon újat már nem lehet mutatni nekem, de el kell, hogy áruljam, ilyet még nem láttam! Ránéztem és az jutott egyből az eszembe, hogy mi ez a nyüzüge? De aztán amikor felhomályosítottak, hogy ez egy kimondottan nyúzó kés, a kezembe vettem, és rájöttem a funkcionalítására, megtetszett. Na lényeg a lényeg, a feladat adott volt, csapágykéregből készítenem kellett egy ugyan olyat, agancs markolattal. Ez mind szép és jó, egy baki volt a feladatba, hogyan fúrok ebbe a pinduri pengébe, 20-as furatot, barkács szerszámokkal? (főleg úgy, hogy nincs is akkora fúróm) Nyakamba vettem a várost, és találtam esztergált végű, de csak 21-es fúrót. Egyik probléma letudva, egy miliméter ide vagy oda, ebbe az estbe nem tétel. Felrajzoltam a vasra, és még a kivágás előtt nekiláttam kifúrni. Az oszlopos fúró úgy fulladt le a terhelés alatt, mint babetta a 30 fokos emelkedőn. Aztán jött a játék, 8-as furattól szépen fokozatosan egyre nagyobbra fúrni. Körülbelül egy teljes órámba telt mire végeztem a furattal. Volt egy pont ahol majdnem feladtam. Ezek után már ment mint a karikacsapás. Kivágtam, leéleztem, szauna, hűtőfürdő, langyos visszamelegedés, jöhetett a polírozás és a markolat. Egy kicsit azért változtattam a markolat végén, mert így azért jobban benn marad az ember fiának a kezébe. Aztán felruháztam egy kis bőrszerkóval, és ilyen lett a nyüzüge. Lényeg a lényeg, ezt is élvezet volt elkészíteni.