Koxi vasa!

Itt egy újabb kés! Koxi barátomnak, (aki maga is készítget késeket) megtetszett a Diamond késem, viszont kicsinek találta. Na leültem rajzolni egy hajlítható vonalzó, ceruza, és radír társaságába, majd pár perc múlva már fülsüketítő hangon szikrázott a csapágykèreg a sarokköszörű erőszakossága végett. Olyan korán végeztem a pengével, és annyira be voltam sózva, hogy készíthessem ezt a kést, hogy nem vártam tovább, megraktam rendesen a sparheltet kétszer-háromszor keményfával, és már be is csaptam a közepébe a pengét. Amíg szaunázott, elökészítettem az edző olajat (ami egy savmentes, direkt hőkezelő olaj), majd kikaptam a tűzből, és megfürdettem. Kétszer visszaeresztettem, ( mindent betartva, amire Sanyibá a szakember tanított) és ezzel elkészült az első olyan késpengém amit én hőkezeltem! Azt kell, hogy mondjam tökéletes lett! A satupadot gyönyörűen rongálta. Felmarkolatoztam egy darab réz baknival, és egy csipet agancsal, majd nagyon sokáig políroztam. A kés megkapta a bőrruháját, a Koxika pedig a kését, aminek úgy örült, mint majom a hímtagjának! Én meg örültem, az Ő örömének, meg hogy ismét készíthettem egy kést!