Csapágyas

Sajnos még nem tudom hőkezelni a késeimet, ezért szakemberhez fordulok segítségért. Sanyibá közel negyven éve dolgozik hőkezelőként, és nem fogad el tőlem semmit a munkálataiért. Ő egy kovács üzembe dolgozik, és nyújtatott ki csapágykérget, hogy készítsek neki egy kést. Na végre kért valamit tőlem. Gondoltuk mind a ketten, hogy a kovácsolás közben, talán kilágyult a csapágy anyaga. Hát nem így volt. 61 rockwell kemény maradt, a fúróm elszaladt rajta. Kilágyította a kemencébe, és jöhetett a faragás. Lenagyoltam, kifúrtam, majd vissza vittem hőkezelni. Na innetől kezdve egy kínszenvedés volt dolgozni vele. Mintha üveget csiszoltam volna. Háromszor annyi időbe telt, mire leéleztem a levezetőélt. Na de amikor elkészítettem az élszalagot, és lesorjáztam, olyan éle lett, amilyet más acélnak még nem sikerült készítenem. Nagyon jó anyag, szerencsére van még belőle. A levezetőél felett és a bakni elött, meghagytam a kovácsolás nyomait. A baknit rozsdamentesből faragtam ki, a markolat ipe fából, marhalábszár csontból, és padukból készítettem. Kapott egy színben is hozzáillő tokot, majd odaadtam a gazdájának. Az öröm ami kiült Sanyibá arcára, mindennél többet ért. Na ezért szeretek kést készíteni.