Már régóta szerettem volna készíteni egy kicsi nyakkést, hát most eljött az ideje.
Anyósom hatalmas gombász, minden nap kimegy az edőbe ha teheti, és megkérdeztem tőle, hogy milyen "fegyvere van"?
Mutatott egy késnek látszó tárgyat, aminek a pengeháta élesebb volt mint maga az éle, pattogott le róla a nikkel, és el volt görbülve a hegye, amit kézzel vissza tudtam görbíteni! Hát nem egy szerszámacél!!!
A markolata, agancs mintára öntött, és színezett műanyag. És hab a tetejére, hogy az egész kés 8 centiméter hosszú, és ezért tetszik neki!
Szerintem simán előfordul, hogy a bucsuba lőtték. Na akkor már gondoltam magamba, hogy kap tőlem egy faint kis nyakkést.
Fogtam egy gatterlapot, rárajzoltam a kb. 3 perc alatt kivágott sablonomat, aztán neki estem az inoxos flexkoronggal.
Köszörültem, csiszoltam, aztán leéleztem, de még mindig nem tudtam mit húzok a markolattüskére. Elövettem a kis kosaraimat amik a kincseket tartalmazzák, és megláttam a már régelfelejtett szaru szarvakat. Gyönyörű anyag, és megindult a fantáziám. Bakninak húztam is rá egy réteget, majd hozzácsiszoltam egy darab zebránót, a végére pedig a szarvnak a csúcsát ragasztottam. Összecsiszoltam majd kapott egy lenolaj fürdőt.
A tokját konyak színű marhabőrből készítettem, és természetesen díszítettem egy polírozott szaru gyűrüvel.
Már régóta szerettem volna készíteni egy kicsi nyakkést, hát most eljött az ideje.
Anyósom hatalmas gombász, minden nap kimegy az edőbe ha teheti, és megkérdeztem tőle, hogy milyen "fegyvere van"?
Mutatott egy késnek látszó tárgyat, aminek a pengeháta élesebb volt mint maga az éle, pattogott le róla a nikkel, és el volt görbülve a hegye, amit kézzel vissza tudtam görbíteni! Hát nem egy szerszámacél!!!
A markolata, agancs mintára öntött, és színezett műanyag. És hab a tetejére, hogy az egész kés 8 centiméter hosszú, és ezért tetszik neki!
Szerintem simán előfordul, hogy a bucsuba lőtték. Na akkor már gondoltam magamba, hogy kap tőlem egy faint kis nyakkést.
Fogtam egy gatterlapot, rárajzoltam a kb. 3 perc alatt kivágott sablonomat, aztán neki estem az inoxos flexkoronggal.
Köszörültem, csiszoltam, aztán leéleztem, de még mindig nem tudtam mit húzok a markolattüskére. Elövettem a kis kosaraimat amik a kincseket tartalmazzák, és megláttam a már régelfelejtett szaru szarvakat. Gyönyörű anyag, és megindult a fantáziám. Bakninak húztam is rá egy réteget, majd hozzácsiszoltam egy darab zebránót, a végére pedig a szarvnak a csúcsát ragasztottam. Összecsiszoltam majd kapott egy lenolaj fürdőt.
A tokját konyak színű marhabőrből készítettem, és természetesen díszítettem egy polírozott szaru gyűrüvel.
Szervusz Balee !
VálaszTörlésAzt tudtad, hogy a Magyarok ( régen ) az ilyen apró késeket becsülték a legtöbbre ? Ja, és ugyanilyen módszerrel készítették őket. Mármint a markolattüske beütésére gondolok. Nekem amúgy is a szívem csücskei a tüskés kések. Nagyon bejön. Na de Szarumán seregei nem hiszem hogy elindulnának vele gombát szedni. Bár anyósodat lehet hogy megvédenék a mérges gombáktól.
Szia Ama!
TörlésElőször a neve szaru mánia akart lenni, ezt annyiszor elmondtam magamba, hogy a végén szarumán lett.
Elég szarul néztek volna ki a 2 méteres orkok egy 15 cm-es késsel a kezükbe. Maximum a hobbitok ijedtek volna meg.
Egyébként attól félek, hogy anyósnak még ez is nagy. Ja meg, hogy túl éles.
De azért örülök, hogy tetszik.
Már készül a fojtatása a nyakkésnek.
Üdv.