Szkíta testvér!

Mindig hatalmas fejtörést okoz, hogy mi legyen az elkészült kés neve? Van, hogy képes vagyok napokat gondolkodni rajta, és semmi normális nem jut eszembe! Na de ez most nem így volt! Ugyanis kedves barátom előbb elnevezte a kését, mint hogy meg lett volna tervezve! Ez persze azért történhetett meg, mert a kikötés az volt, hogy a markolatnak árpádsávosnak kell lennie. Tehát megvolt a név, megvolt a markolat (hosszasabb fejtörés után, hogy milyen anyagból legyen), már csak a pengét kellett megtervezni. N695-vágás-csiszolás-mégtöbb csiszolás-melegedés(egészen 1050 c. fokig)-hűttőfürdőzés-csiszolás-sok sok csiszolás-polírozás-egy kis csiszolás-újra polírozás és kész a penge! A markolatra nem tudtam mást kitalálni, mint írólap micarta! Öntöttem, fúrtam, csiszoltam, majd lakkoztam, és íme! Jöhet a tok! Megbeszéltük, hogy fehér bőr, marhalábszár csont berakással, piros cérnával varva. Na de ha lúd, legyen kövér, így a fonatot is megcsináltam árpádsávosra! Láttam az arcán, hogy beütött keményen, nagyon tetszett neki. Nekem meg tetszett, hogy megint valami teljesen egyedit készíthettem, amilyet még senki oldalán nem láttam, de aki viszont ezt meglátja, lényegtelen, hogy tetszik-e neki, vagy nem, odaragad a szeme!